Piac

Az emberek álmosak. Akkor rakják ki a ládájukat, mikor más emberek a másik oldalukra fekszenek.
Friss, paprikás hús illata. Illatos trópusi gyümölcsök. Almák nagy gonddal felpakolva piramisba, egyesével.
Gomba, paprika, magok, virágok minden színben, kisebb - nagyobb, egyszínű és vegyes csokorban mely oly bódító illatot áraszt befagyott orrodnak, hogy legszívesebben ott helyben vennél egyet és csak szagolgatnád egész nap.

Majd ahogy kel fel a nap, a terem világosodik, életre kel, nyüzsög. A nénik kis trabantjaikkal, melyek mindig úgy húznak, hogy ne lehessen kikerülni. Megkeresik az ismerős árust, bájosan csevegnek időről és széljárásról családról meg árakról. Barátságos, szinte családias.

És az ember ritkán látja a rengeteg bulvár szennylap, politikai átkozódás, és pénzhajszolás közben, hogy mind ezért dolgoznánk. Ezért a nyugalomért, békéért. És sajnos nem azok dolgoznak, akik fent nagy székekben ülnek. Azok dolgoznak, akik minden nap leszedik és ládába pakolják a barackot, és paprikát és almát. Akik 4-kor kelnek, hogy 5-re 6-ra kiérjenek a jó helyért a piacra. Ez a piac. Ez a való világ, nem az amit a tévében mutatnak.