Az ember feje fölött mindig is ott lóg a parancs. A belső parancs. Idősebb, többet tud, ő ítél felettem, húzzam meg magam, kövessem.
A tanár megjelenik a folyosón és a csoport elhallgat. Egyetlen mozdulatával, akár a kutyát pórázon, ránt maga után a terembe. S mi hűségesen követjük. Egyszerű ez. Világos. Akár nővér az orvost, beosztott a főnököt, vizsgázó a tanárt.
Mert oda mennek a hallgatók májusban, vizsgaidőszakban... mint a birkák. A vesztőhelyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése